Keresés űrlap

Kártevők a cseresznyefák, Növényvédelem

A cseresznye és a meggy kártevői A cseresznye és meggy kártevőegyüttesének legjelentősebb, gazdasági kárt is okozó tagja a cseresznyelégy, amelynek nyűve a termésben él. Ugyancsak az együttes jellegzetes tagja a füstösszárnyú levéldarázs, amelynek fekete, csillogó felületű álhernyói a leveleket hámozgatják.

A gyakran megjelenő fekete cseresznye-levéltetű telepei főképpen a hajtásvégek leveleinek fonákán élnek és azok torzulását, becsavarodását okozzák. A fertőzött levelek alatti részeket a levéltetvek ürüléke mézharmat és az azon megjelenő korompenész lepi el. Kártevők a cseresznyefák károsítás a cseresznye vagy meggy termését kevéssé érinti ugyanazon évben, mert a levéltetvek elszaporodása rendszerint a gyümölcsérés után következik be.

Alig észrevehető szépséghibának számít a gyümölcsök magjában esetenként fejlődő meggyeszelény kártétele; a bogár peterakását a gyümölcs felületéről a magig húzódó keskeny csatorna jelzi. Cseresznyelégy Rhagoletis cerasi Tápnövénykör: elsősorban a cseresznyét és meggyet károsítja, de megfigyelték lonc Lonicerasajmeggy Prunus mahaleb és csepleszmeggy Prunus fruticosa gyümölcsében is.

Ezek igen fontosak mint alkalmi tápnövények, ha a cseresznye virágzása valamely okból elmaradna. Említés történik az irodalomban a parkokba telepített hóbogyó Symphoricarpus és ördögcérna Lyciumvalamint a sóskaborbolya Berberia termésében való előfordulásáról; az utóbbi adat azonban valószínűleg kártevők a cseresznyefák rokon Rhagoletis berberidis légyfajjal való összetévesztés eredménye.

Kárkép: a cseresznyelégy lárvája nyűve a gyümölcsben furkálva fejlődik, táplálkozása és mozgása következtében a mag körüli részek elpépesednek és elbarnulnak. A gyümölcs puha tapintásúvá válik, és a mag nyomásra könnyen elmozdul.

Ezek a cseresznye és meggy legfőbb károsítói

A károsított cseresznye meggy erjedésbe és rothadásba megy át. Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában elterjedt faj, a fertőzött terület hazánkban évente mintegy 15—20 ezer ha-t tesz ki, nem számítva a kiskerteket és szórvány gyümölcsösöket.

Fejlődésmenet: az évente egy nemzedéket nevelő faj obligát diapauzájú, a nyugalmi állapota független a fotoperiódustól. A talaj felső 10 cm-ében telelő bábokból az első imágók rendszerint a 12 °C talajhőmérséklet elérése után, már április közepén kikelnek, de rajzásuk júliusig eltarthat.

kártevők a cseresznyefák

A diapauza feloldásában jelentős szerepe van a bábokat ért fagyhatásnak, 0 °C feletti hőmérsékleten telelt bábok nem alakulnak át a következő évben. A bábokból kikelt legyek kiszíneződésük és szárnyaik megkeményedése után válnak repülőképessé, nagyobb távolságokra azonban ritkán repülnek. A fakorona déli oldalán, a legmelegebb részeken tartózkodnak a legszívesebben, a levelek fonákán a közvetlen napfényt kerülik. A nőstények párosodás, majd érési táplálkozás után válnak termékennyé, és petéiket tojócsövükkel egyenként a zöld vagy színesedő gyümölcsök héja alá süllyesztik.

A nőstény petézéskor a gyümölcsöt a többi nőstény tájékoztatását szolgáló elriasztó feromonnal jelöli meg, így gyümölcsönként rendszerint csak egy nyű fejlődik.

This is the first tab

A petékben az embrionális fejlődés 6—10 napig, a lárvák fejlődése 10—12 napig tart. A kifejlődött lárvák a károsított gyümölcsből a földre vetik magukat, abba 10—12 cm mélységig befurakodnak, majd ott bábbá alakulnak. Ökológia és előrejelzés: az imágók kártevők a cseresznyefák szükséges, a bábokat ért fagyhatástól eltekintve a faj inkább melegkedvelőnek nevezhető, így már maga a rajzás csak a megfelelő 12 °C feletti talajhőmérséklet elérése után várható.

Az imágók a fakorona legmelegebb részeiben tartózkodnak, és ezért a gyümölcsök fertőzöttsége is a déli oldalon a legmagasabb.

A kártevőről

A hőmérséklet a lárvafejlődés időtartamát is lényegesen befolyásolja. Nyugati vizsgálatok szerint az európai cseresznyelégy-populáció keleti és nyugati törzsre tagolódik, amelyek genetikailag inkompatibilisek; a két törzs határvonala Magyarország és Ausztria határán húzódik.

paraziták ultrahangja mi működik a legjobban a paraziták ellen

Az ökológiai sajátosságot a gyakorlati védekezés során még nem hasznosították. A védekezés eredményességének alapfeltétele, hogy kártevők a cseresznyefák legyek rajzásához igazodjék.

Ökológiai Intézet - Mit tegyünk a \

A rövid távú előrejelzés az előző évben erősen fertőzött fák alatti talajon elhelyezett sátorcsapdával vagy Tóth-féle rajzásvizsgáló izolátorral történik. Ez utóbbi 1 mm lyukbőségű drótszövettel fedett deszkakeret, amelyet bábot tartalmazó földréteg fölé állítanak, és a fényt kedvelő legyek a lesötétített keret sarkán a drótháló furatába elhelyezett üvegfiolában gyülekeznek.

Használható továbbá a rajzó legyek vizsgálatára az Ilovai-féle sárgalapos színcsapda nem száradó ragasztóanyaggal bekent, 20 — 2 cm méretű, sárga műanyag lapamelyet a lombkorona külső részében erősítenek fel. Védekezés: a fák alatt a cseresznyelégybábok száma lényegesen csökkenthető, ha a termést nem hagyják túlérni a fán kártevők a cseresznyefák hiánytalanul szüretelnek.

A védekezést továbbá megkönnyíti, ha az azonos érő fajtákat elkülönítve, de egy helyre telepítik. A védekezőszerek megválasztásánál különös figyelemmel kell lenni a szer várakozási idejére. Eredményesen használható a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű vagy melegvérűekre kevésbé mérgező szerek kártevők a cseresznyefák köre, így a dimetoát hatóanyagú készítmények a fention, metilazinfosz, kinalfosz. Melegvérűekre jelentenek kisebb veszélyt a piretroidok, amelyek azonban korántsem veszélytelenek a háziméhekre, így alkalmazásuk házikertekben különös gondosságot igényel.

Füstösszárnyú levéldarázs Caliroa limacina Tápnövénykör: leggyakoribb tápnövénye a cseresznye, meggy és körte, valamint birs.

Növényvédelem | Digitális Tankönyvtár

A díszfák közül megtalálható a Sorbus, Prunus és Crataegus nemek tagjain. Kárkép: a levelek színén kezdetben áttetsző foltok mutatkoznak a lehámozott epidermisz helyén. Ezek később megbarnulnak, és a levél néha az egész fa leperzselt képet mutat. Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Magyarországon nem ritka faj; mivel károsítása ritkán vezet a növény pusztulásához, kártétele legtöbbször esztétikai jellegű, és inkább faiskolákban védekeznek ellene. Fejlődésmenet: a talajban telel, gubóban, lárva alakjában, és első rajzása április—májusra esik.

Kártevők a cseresznyefák szaporodik, vagyis csak nőstény alakja ismeretes. Két, egymásba folyó nemzedékének lárvái a nyár elejétől késő őszig károsítanak. A második nemzedék augusztus—szeptemberben rajzik.

A nőstények a petéiket a levélfonák felől süllyesztik a levelek bőrszövete alá, a kikelő lárva a levél színén táplálkozik. A fejlettebb lárva egy másik levelet keres fel, ezen azonban már a levélfonákot is károsítja hámozó rágásával.

A meztelen csigára emlékeztető lárvák teste sárga, de azt borító csillogó, fekete váladék révén fekete színű.

kártevők a cseresznyefák helminták és betegségek

Az utolsó vedlése alkalmával a lárva a nyálkás bevonatot leveti, és sárga színe előtűnik. Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás feltételeire nézve nem rendelkezünk elegendő adattal. A kártétel nyár elején kezdődik, de rendszerint augusztusban hatalmasodik el.

Védekezés: a levelek felszínén hámozó lárvák elleni védekezés viszonylag könnyű feladat, ellenük a cseresznyelégy elleni védekezésben használt foszforsavészterek, dimetoát hatóanyagú szerek vagy piretroidok használhatók.